Megismerkedtem egy sráccal. Baromi ronda. De tényleg. Én se indulnék egy szépségversenyen, de azért viszonylag jó nőnek számítok. Mindig olyan pasijaim voltak, akik azért jól néztek ki. Persze, van ez a mondás, hogy nem a külső számít, csak a belső értékek. Na ez azért szerintem hülyeség. Nekem kell, hogy ki is nézzen valahogy a kiválaszottam.
hasasbankó
Azt hiszem sikerült szakítanom Titok Úrral. Legalábbis nem keres már. Talán megértette az érveimet, talán nem.
Megint nálam járt. Őrületesen jó volt. Persze
erre is számítottam. Érdekes, hogy még mindig tudok izgulni, mikor
jön. Mindig van bennem egy kis kétely, hogy vajon ez alkalommal mi
lesz. Van ez a parám, hogy szerelemes. Érdekes, hogy általában
akkor jön elő, mikor nem vagyunk együtt. Tegnap eszembe sem jutott.
Persze nem azért, mert ne lett volna kedves, mert az volt, ahogy
mindig, hanem egyszerűen olyankor, mikor együtt vagyunk,
beleszarok. Vagy mondhatnám úgy is, hogy ilyenkor csak élvezem,
hogy elkényeztet, mint egy kisgyereket. Ez gáz mondjuk, mert az
adott pillanatban majd el kell engedjem, és ahhoz kellene a
figyelem, amit ilyenkor kikapcsolok. Ilyenkor nem számít más, csak
az, hogy most itt van, és nekem is és neki is jó így. Alig akart
hazamenni már megint. Marasztaltam is volna, meg nem is.
Iszonyatosan lestrapált. Haza meg csak haza kell menni, főleg hogy
hétköznap, másnap meló, az asszony is várja már, fáradtak is
vagyunk. Imádom a titkos kis életünket.
Érdekes kérdés. A
rajongására nagyon szükségem van. Meg arra, hogy ha vele vagyok,
nőnek érzem magam 100%-ig. Na meg persze a titkolózás is izgalmas.
De a szerelem az most nem fér bele az életembe. Nem olyan régen
léptem ki a kötöttségek világából és határozottan élvezem a
szabadságot, amivel most rendelkezem. Persze ez sem teljesen
érzelem mentes dolog, hiszen bárki más lehetne a helyébe, ha így
lenne, de nekem vele kell lenni, és még ha meg is szakítom ezt a
kapcsolatot, szükségem lesz a jelenlétére az életemben. Azt hiszem
a legfőbb vele tartó erő a rajongása. Kaptam már életem során
rengeteg bókot, kedves szavakat, de az a fajta rajongás, amit tőle
kapok, az egyszerűen megfoghatatlan. Na és mindezek mellé férfi tud
maradni. Ami megint egy lényeges momentum. Talán nem csak a
szabadságomat féltem tőle, hanem az érzelmi függőség alól is ki
akarom vonni magam.
Egyébként érdekes dolog történt velünk nemrég. Találkoztam az
asszonnyal. A mit sem sejtő, bájos asszonnyal. Azt hiszem meg is
kedvelt. Tudom, egy dög vagyok. De tényleg aranyos kis nő. Újabb
tipródásra adott lehetőséget. Konkrétan arra, hogy lelkiismeret
furdalásom lett azért, mert nincs lelkiismeret furdalásom. Pedig
tényleg kedvelem. Egyre önzőbbé válok. Titok Úr meg is rémült, hogy
talán túl szolidáris leszek nejével, és ennek okán felrúgom a
kapcsolatot. Persze megnyugtattam, hogy kár ezen izgulni. Ennek
ellenére, vagy talán pont ezért máshol is keresgélem a boldogságot.
Ezt Titok Úr tudtára is adtam elég nyilvánvalóan. Ezt mondjuk sosem
értettem, hogy a férfiak egy ilyen helyzetben miért várják el, hogy
csak ők legyenek. Ő vacsorázni hazajár, de én ne is egyek nélküle?!
Elég MNK-san hangzik, de bár tudom ez meglépő, a nőknek is vannak
igényeik. Egy független nő miért válik rögtön kurvává, ha nem akar
egy helyen leragadni? Főleg ha ezt elsőre közli is. A szexuális
forradalom még mindig zajlik, csak van aki nem is akar róla
tudomást venni. Főleg a férfiak, hiszen így csak ők vannak
kiváltságos helyzetben. Persze nem csak ő hibájuk, mert a nők egy
része is beleesik azokba a „meg akarok felelni”
klisékbe, hogy amit ők nem mernek megtenni, azt
el is ítélik, pusztán gyávaságból.
